Fotó: saját - Fadd-Domboriban a Street Car Autóstalálkozóról és Szekszárdon, kertünkben barátokkal, valamint a Szüreti Fesztiválon

Kedves Olvasóim!

Fél éve, hogy nem írtam Nektek hosszabb szöveget. Most elmesélem pár cikkben, hogy mik is történtek ennyi idő alatt velem. Először is egy olyan írásomat osztom meg veletek, amit még augusztusban kezdetem el írni:

2017. augusztus

Nem lakom olyan helyen, ahol nincs jó érzésem és mely csak "praktikus"!

Nem vállalok el olyan munkát, mellyel kapcsolatban nincs jó érzésem!

Nem vállalok el olyan munkát, mely nem ad az embereknek, hanem elvesz tőlük!

Nem csinálok tovább egy munkát, ha már nem tudok vele azonosulni és szívvel-lélekkel csinálni!

Hogy ezeket miért írtam le? Mert kb. egy hónapja tudjuk párommal, hogy el kell költöznünk az albérletünkből, mert a bérelt lakásunkat eladták. Egyik szemünk sír, a másik nevet, mert imádtunk Szekszárd központjában, ebben a lakásban élni, másrészről meg mindketten szeretjük a változatosságot, az új környezet berendezését. Maximum új lakást találni "egy kis" izgalommal jár. Ugyanis itt az albérletek elképesztő gyorsasággal telnek be és az árak pár hónapja, ilyen-olyan okokból kicsit elszálltak. Mivel nem szeretnénk irreális árakat kifizetni és munkáink kötetlenek, ezért bárhol élhetünk. Ekkor vetődött fel az az ötlet, hogy költözzünk pesti házunkba, nagynénémékhez. Ahogy ezt mindketten elkezdtük gondolati energiával tölteni, úgy kapott párom is és én is ilyen-olyan munkaajánlatokat Pesten, de csak éreztük, hogy valami nem stimmel, a "felköltözéssel" kapcsolatban mintha a fogunkat húzták volna. Mire felmentünk Pestre a jól hangzó munkaajánlatokból más lett, mint amit ígértek és a főváros olyan arcát mutatta, ami miatt elég gyorsan eldöntöttük, hogy eszünk ágában sincs ott élni! Gyerekként még izgalmas a főváros, 20-30 évesen még elképesztően jók a szórakozási lehetőségek, de most, így 30-on túl már csak ügyet intézni jó "fent" nekünk. Meg egyébként is! Hogy írnék Pestről Tolna megyei élményeket!!!??? - mint ahogy azt a blog témájának kitaláltam.

                                                Fotó: saját - Autózunk

Érdekes dolog történt már Pestre érkezésünk előtt. Amikor haladtunk "felfelé" az autópályán reggel, már akkor kapott párom egy elég jó, szekszárdi munkaajánlatot. Fel is tettük magunknak a kérdést: most tesztel minket az univerzum, hogy tényleg elég komolyan el akarunk-e kerülni Szekszárdról, vagy mi ez??? Na mindegy, majd meglátjuk, mi lesz a mai napunk végeredménye és úgy is érezni fogjuk, hol és mit szeretnénk csinálni. Mivel úgy alakultak a dolgok, ahogy feljebb írtam, elhatároztuk, hogy visszaérve Szekszárdra le is beszéljük az otthoni melót Robinak. Jól is sikerült. Már csak az a kérdés, hol fogunk lakni? Ahhoz, hogy ezt átbeszéljük, beültünk egy helyi étterembe. Egyszer csak egy rokonunk Jófogáson küldött egy albérlet-hirdetést. Robi egyből beleszeretett, én pedig nem mertem elhinni, hogy itt is lakhatnánk. Még akkor este felmentünk autóval kívülről megnézni. 

Fotó: saját - sétáim során panoráma a Kilátótól

Ez az albérlet egy "örök panorámás" ház. Azért is érdekes az, ahol van, mert én korábban arra szoktam sokat sétálni és mindig álmodoztam róla, hogy a városon belül, egy jó kilátású helyen - azon a környéken - élhessek egyszer. Robi pedig arra vágyott, hogy végre házban lakhasson, ahol nyugalomban, csendben, szeretetben élhetünk és van kert és terasz és...még sorolhatnám!

                                           Fotó: saját - sétáim során kilátás az Ibolya utcából

A lényeg, hogy mintha nekünk találták volna ki ezt a házat, ezért másnap fel is kerestük a tulajdonosokat. A fiatal párral beszélgettünk egyet és nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak. Én dilemmáztam később picit rajta, hogy ha két munkahelyem lenne egy ígéret szerint, akkor nem fogok tudni annyit foglalkozni a ház körüli teendőkkel, mint kellene és egyébként is csak egy autónk van, amit pedig Robi használ, nem fogok tudni könnyen lejárni a hegyről dolgozni. Ezért a biztonság kedvéért még megnéztünk pár lakást a belvárosban. Nézegettük őket, figyeltük az érzéseinket és érdekes jeleket kaptunk. Volt, ahol a lakás nem tetszett, volt, ahol a főbérlő viselkedett furán és végül a fentebb írt háztulajdonosok direkt "kérték", hogy mi legyünk a bérlőik!

     Fotó: saját - erre a végeredményre koccintani kellett egyet egy Bodri Rozival és egy Tüske Rozéval!

A lényeg a lényeg, hogy az univerzum nem engedi, hogy rossz irányba haladjunk...bár aggyal képesek vagyunk ezeket a jeleket felülírni/figyelmen kívül hagyni, mégis érdemes úgy cselekedni, ahogy a szívünk diktálja és ahogy jónak érezzük. Megéri! Vágyaink folyamatosan megvalósulni látszanak és mivel Robival közös karmát futunk, egy irányba nézünk, ezért együtt élhetjük meg ezeket az "ajándékokat".

A folytatásban: milyen is a ház, valamint milyen feladataim lettek és nem lettek :D