Kóstold meg Tolnát

Bodó Kata Blogja

Magamról bővebben

2017. július 03. 11:40 - Bodó Kata

Sziasztok!

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit a blogomon! Már régóta tervezem, hogy az eddigi éveim tapasztalatait és az ezutáni élményeimet megosztom a nagyvilággal. Eddig csak hivatalos formában írtam cikkeket, leveleket, programajánlókat. Mostantól kiegészíteném ezeket könnyedebb hangvételű írásokkal is. Remélem tetszeni fog Nektek!

kati_2.jpg

Kép: Vida Tünde

Ahhoz, hogy kicsit többet tudjatok rólam, írok egy bemutatkozást...kicsit hosszú lesz, előre szólok! :)

Bodó Katalin néven jöttem a világra 1983-ban, a Tolna megyei Pincehelyen. 16 éves koromig a 200 fő lakosú Keszőhidegkúton éltem. Ezt azért is tartom fontosnak leírni, mert egyszer egy városi úriember nagyon határozottan állította nekem, hogy a falusi gyerekeknek esélyük nincs elérni semmit, mert korlátozottak a lehetőségeik! Na ezt azt hiszem meg fogom cáfolni.

falunk.jpg

Kép: saját

Tehát ebben a kis faluban megtapasztalhattam, hogy milyen jó is egy gyereknek, ha a természet minden érdekességével megismerkedhet. Szüleim "gyüttmentnek" számítottak itt, mert anyukám eredetileg budapesti volt és apukám is csak egy másik faluból került ide, de anyukám olvasottsága, nyitottsága, apukám barátságossága és erdész szakmája népszerűvé tette őket. Amúgy nem sokat játszottam a helybeli gyerekekkel, inkább a saját világomba merültem. Ez nem jelenti azt, hogy "antiszoc" lettem volna, csak feltaláltam magam otthon is...főleg ha a nálunk megfordult vendégeinkkel vagy rengetegféle állattal (őz, csincsilla, vaddisznó, halak, stb.) való foglalkozásra gondolok.

A nyarak nagy részét Budapesten töltöttem, ami jó hatással volt önállóságom kialakulására. Nagymamámnál másabb viselkedési formát kellett elsajátítanom. Például szüleimtől megtanultam, hogy a faluban mindenkinek szép nagyokat köszönünk előre..nahát ez a nagyvárosban nem vált be..győztem leszokni róla..ez egy gyereket meg tud ám kavarni :D Egyébként a köszöngetős jó szokásom a mai napig megmaradt, aminek nagy hasznát vettem munkáim során. Tökélyre akkor kezdtem fejleszteni, amikor 1997-ben nyitottunk egy vendégházat Keszőhidegkúton és szüleim egyik legfőbb segítsége lettem. Majdnem hogy csak külföldi vendégünk volt és suli után én - aki nem túl jól beszéltem németül - próbáltam szórakoztatni a vendégeket, ezzel leküzdve a megszólalás félelmét.

reneszansz_vadasznap.jpg

Cikk: Varju Ildikó - http://www.omvk-tolna.hu/files/userfiles/File/Vd_%5B1%5D.pdf

Mint ahogy azt a cikkben is olvashattátok, dalokkal is szórakoztattam időnként embereket. Ennek is hosszú története van. Kisgyerekként az óvodában arról voltam híres, hogy én vagyok az, aki előszeretettel megy a wc-be énekelni halandzsa nyelveken, aztán az általánosban, gimiben én vagyok az, akit szerepeltetni lehet rendezvényeken. Így hát 12 éves koromtól elkezdtem hangképzést tanulni egy kedves tanáromtól, Kovács Józseftől, Regölyben.

eneklos.jpg

Kép: Polster Gabriella

Gimnáziumba Gyönkre, a Tolnai Lajos Német Nemzetiségi és Két-tannyelvű Gimnáziumba jártam. Ez egy ritka színvonalas gimi volt német, osztrák, angol és amerikai vendégtanárokkal. Mivel nem voltam kifejezetten erős németből, ezért 15 évesen meghallgattattunk anyukámmal egy budapesti opera-énekesnővel, Bokor Juttával, hátha az éneklés lesz az én utam. Jutta örömmel elvállalta a képzésemet. Felköltöztem Budapestre és úgy éreztem, mostantól kinyílt számomra a világ. Érdekesebbnél érdekesebb emberekkel ismerkedtem meg és kerültem tegező viszonyba (Gulyás Dénes, Pitti Katalin, stb.), ami koromhoz képest nekem nagyon furi volt, de ezek a művészek már csak ilyen barátságosak! :) Tök jó volt! Énekeltem a Bábszínház-, a Földművelésügyi Minisztérium-, a Néprajzi Múzeum színpadán is és bejárásom volt az Operába. Jutta olyan lelkes volt "második anyukámként", hogy volt, hogy két felvonása között adott nekem órát az Operában, csak hogy fejlődhessek. Sajnos a zene-elméleti lemaradásaimat nem pótoltam be lustaságom miatt és azt hittem, egyből profibbnak kellene lennem, ezért folyamatos önmarcangolások, önsajnáltatások (és mandulagyulladások) után feladtam a "küzdelmet" és kitaláltunk nekem szüleimmel egy más pályát: az agrárt. Na de ne rohanjunk ennyire előre...ezt megelőzte, hogy megbuktam Pesten matekból, haza kellett költöznöm és visszakerültem a németes gyönki gimibe (osztályismétléssel). Végig kellett néznem, ahogy a kezdő osztályom elballag. A szívem szakadt meg, de ma már nem baj, legalább két osztály is vár osztálytalálkozókra :D Úgy gondolom, kihoztam a helyzetből a legjobbat és produkáltam egy felsőfokú szintű német irodalmi érettségit, úgyhogy köszönöm a pesti matek tanárnőmnek, hogy megbuktatott és hazakerülhettem! Ez az élmény megtanította nekem, hogy ha lesz egyszer gyerekem, akkor nem kell majd kikergetnem a világból, ha rossz jegyet hoz haza... :D

jutta_es_enm.jpg

A képen Bokor Jutta opera-énekesnő (a Rákoshegyi Bartók Zeneház vezetője), akivel Luxemburgban szerepeltünk. Kép: Raymond Clement

Tehát agrár: Valójában az idegenforgalom érdekelt és fogalmam nem volt arról, mit csinál egy agrármérnök. Meg is kérdeztem az akkori biológia tanárnőt, hogy szerinte esélyem lehet-e egy agrár egyetemre bekerülni. Ő cinikusan jól kiröhögött és azt mondta, meg se próbáljam! Háááát, gondoltam, mindegy, valamelyik helyen megjelölöm, aztán majd lesz valami. Eleve eltévedtem a pontjaim számolgatása közben - mint ahogy írtam, matekból soha nem voltam erős. Végül is az idegenforgalmi fősulira nem vettek fel, helyette az összes agráregyetemre, amit megjelöltem igen. Így kerültem Mosonmagyaróvárra. Ahogy elkezdtem a sulit, már éreztem, hogy ez a nekem való! és milyen különleges szakmát dobott nekem a gép! Mindenről tanultunk, ami az életben körbevesz! Állatokról, növényekről, talajról, vízről, levegőről....mindenről! Konkrétan az egész fizikai életről, még arról is, amit az ember agya be sem tud venni. Valahogy jobb tanuló lettem (nem kicsit szórakozva), mint valaha, még a köztársasági ösztöndíjat is sikerült összeszednem. Emellett nagyon jó barátságokat kötöttem mind a diákokkal, mind tanárokkal. Annyira tetszett a családias egyetemi élet, hogy haza se akartam kerülni! Logikai alapon gondoltam - úgy, hogy semmi közöm a logikához - hogy ha jó tanuló vagyok és nem akarok hazaköltözni, akkor mit is csinálhatnék mást? Jelentkezek doktorandusznak!!! Akkor még nem volt gyanús, hogy ha csak az 5. tanszék és 5. téma jön össze és nem az a célom a kutatással, hogy megmentsem a világot, akkor az univerzum kicsit jelez majd, hogy ez sem az én utam! De ne siessünk ennyire előre!

egyetem.jpg

   Kép: Bodon Dávid

Amikor már végképp feladtam, hogy Ph.D. hallgató leszek Óváron ezermillió ötlettel (1. ötlet: vadkárbecslés, 2. ötlet: vaddisznó xy betegségei, 3. ötlet: orchidea mikroszaporítás, 4. ötlet: tejsavó ártalmatlanítása), akkor ismerkedtem meg egy rendezvényen a soproni egyetem dékánjával - a bemutatkozási-hobbymnak köszönhetően - és így Sopronba kerültem. Ez azért volt érdekes fordulat, mert az óvári egyetemisták "harcban álltak" a soproniakkal. Ez csak amolyan kitalált dolog volt, de nekem épp' elég volt ahhoz, hogy duplán dolgozhassak a beilleszkedésemen. :D Mert beilleszkedni szerettem volna és nem megjátszani a naaaagy, elszigetelődő kutatót...őszintén?...nem is ment volna. :D Ezért volt kedvem végigcsinálni azokat az egyetemi hagyományos "játékokat", amiket a 18 éves elsősök is végigcsinálnak. Sikerült nagyon sok jó fej fiatallal, tanárral megismerkednem és nagyon megszerettem Sopront! Amikor lejárt a doktoranduszi szerződésem, rendesen sírtam egy helyi dj-nek, hogy nem akarok visszamenni a megyémbe! Még a netto 250 ezer Ft-os fizetéses munkaajánlatért sem (2010-ben)! Ő meg jól kiröhögött, hogy örüljek a lehetőségnek..........Nem örültem! Sokan lököttnek tartanak, de számomra a jó érzés valahogy mindig fontosabb volt, mint a pénz. Szívem szerint takarítottam volna Eisenstadtban...(de nem volt feladatom külföldön dolgozni...)

      A dolgozó Kata

Szerencsés embernek tartom magam, amiért szüleim sokáig tudtak segíteni, támogatni. Az igazi dolgozó életbe 27 éves koromtól kellett belépnem. Előtte is már sok mindent csináltam (erdőtelepítés, szórólap-osztogatás, vendéglátás, ajándékbolti eladó, erdőbecslés, Földhivatalban mezőgazdászi munka, éneklés a Balatonon, doktorandusz, barackszedés, méhészkedés...ami most így eszembe jut hirtelen), de 2010-től számítom igazán az életem ezt az időszakát. Ekkor kerültem vissza Tolna megyébe, Dombóvárra. Itt egy mezőgazdasági vállalkozó ágazatvezetője lettem. Egy Trabanttal róttam a megye útjait és próbáltam a dolgozók munkáját segíteni. Csináltam, csináltam és aztán jól elfáradtam...nem túl nőies munka volt ez, de próbáltam helytállni. Jól megismertem a környéket, gazdáit, a mezőgazdaság gyakorlatát és megtudtam magamról, hogy "szociálisan túl érzékeny vagyok", úgyhogy váltottam. Ezután Lengyelre kerültem a helyi mezőgazdasági szakközép iskolába biológiát, kémiát és mezőgazdasági alapismereteket tanítani. Szép környezetben élhettem, kedves emberekkel ismerkedtem meg, de a tanítás sem az én pályám. Ekkor elmentem egy pszichológus barátnőmhöz beszélgetni, aki csak annyit kérdezett: NEM CSINÁLNÁL VÉGRE VALAMIT SZÍVVEL-LÉLEKKEL??? Ekkor döntöttem úgy, hogy DE, most már csak sikerül valamit így csinálni!!! és az univerzum meghallgatta kérésem. Szekszárd korábbi polgármestere ajánlott egy munkát: "kicsit beszélgetős, kicsit virágosítós" - mondta róla.

kek.jpg

   Kép: saját

Próbált már valaki ismeretlen embereket rávenni arra, hogy legyen kedvük más eldobált szemetét felszedni, ingyen? Ez csak egy példa a sokfajta munka közül (padfestés, útkarbantartás, falfestés, stb.), de a lényeg, hogy nem volt egyszerű, élveztem a kihívást és rengeteg ember megismert. "Összekötöttem" az önkormányzatot a lakossággal. A "szépítsüköt" nagyon szerettem és azt akartam, hogy országszerte megismerjék és követői legyenek! Konferenciákon vettem részt és országos médiákba próbáltam bekerülni, kevesebb sikerrel, ezért úgy döntöttem, hogy a személyemet próbálom híresebbé tenni és akkor elmondhatom, mivel foglalkozom. Jelentkeztem egy országos vadászhölgy szépségversenyre - mert hogy vadász is voltam - aminek közönségdíjasa lettem. Na így már írtak egyen-ketten rólam :D (Ja, egyébként a blogírást is azért választottam többek között, mert kissé felhúztam magam akkoriban a bulvársajtós, sikerhajhász írásmódon - így legalább azt írok, amit akarok a saját cenzúrám szerint.) Tehát mindent beletettem, amit csak tudtam és meglett az eredménye. A szekszárdiak elkezdték keresni a programot, dolgozni akartak benne. 

bodomd_0001.JPG

   Kép: Mártonfai Dénes

Amikor már azt éreztem, hogy újabb kihívásokra és fejlődési lehetőségre van szükségem, akkor kerültem a megyei agrárkamarához. Eddig segíthettem a szekszárdiaknak, most már a megyém gazdáinak szerettem volna segíteni. Egyre több, értékes helyi termékkel, kezdeményezéssel, szolgáltatással ismerkedtem meg és azt szerettem volna, hogy a kitalálóik sikeresebbek legyenek. Közben feladatkörömben földügyekkel kellett egyre többet foglalkoznom és így kevesebb idő jutott a célom megvalósítására. Mindenféle okból váltanom kellett. Elmentem volna takarítani Freiburgba....de már megint nem volt feladatom külföldön dolgozni...mert elkerültem egy olyan szervezethez, aminek szintén a megyei területi képviselője lettem és már nem csak a gazdákkal, hanem önkormányzatokkal, civil szervezetekkel, cégekkel, intézményekkel is tarthattam a kapcsolatot. Mind a 109 településre eljutottam, majdnem mindegyik településen beszélgethettem a polgármesterrel az érdekességekről. Rájöttem, hogy ezt a munkakört ajándékba kaptam az univerzumtól, ugyanis gyerekkoromban vágytam arra, hogy a külföldi vendégeinknek megmutathassam a megyém értékeit és ehhez - mivel nem vagyok egy olvasóművész - először nekem kell jól megismernem azt. Imádtam tájékoztatni az embereket az általam megismert dolgokról. Azt szerettem volna, hogy a megye lakossága között egyre jobb legyen a kommunikáció, a megye egyik végén lakók tudják, milyen érdekes dolgok vannak a megye másik végén...mert értékekért, tanulnivalókért nem kell messzire menni (bár az se rossz dolog).

Jelenem

Fél éve úgy döntöttem, ezentúl ezt a segítő munkát a lakásomból fogom folytatni. Sokan kérdezték azóta, hogy még mindig "ott" dolgozom? Én vagyok az a Bodó Katalin, aki a leveleket küldi? Lehet, hogy más küldi ezeket a nevemben? Válaszom: én küldöm a rendezvényajánlós leveleket, mert embereket, termékeket, szálláshelyeket, szolgáltatásokat szeretnék megismertetni egymással, hogy sikeresebbek lehessenek a Tolna megyei emberek. Az egymás közötti kommunikáció egyre jobban megy, mert a megosztandó programokat Ti külditek, Ti reagáltok rá nekem. Remélem, leveleimmel, blogommal segíthetek majd egyre többeknek.

elo_telefonkonyv_vagyok.jpg

Kép: Pintér Gitta

A fejem a párom szerint olyan, mint egy élő telefonkönyv, vagy mint a Két kaliber című filmben a "Tudok Valakit Bobby"...bármilyen témában tudok lehetséges üzleti partnert szerezni. Gyorsan tudok társítani személyeket helyekhez, termékekhez, ami számomra kihívást, izgalmat és jó érzést jelent. Úgy érzem, ez az én utam és ezzel szeretnék foglalkozni! Aki keres üzleti partnert, vagy hírlevelet szeretne tőlem kapni Tolna megyei rendezvényekről, érdekességekről, az írjon a bodok25@gmail.com e-mail címemre és vegye fel velem a kapcsolatot! Továbbá Instagram oldalamon  - bodo.kata.25 - folyamatosan frissülő képek várnak, Facebook oldalamon  - bodok25 - pedig szintén könnyen felveheted velem a kapcsolatot.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bodokata.blog.hu/api/trackback/id/tr4612631053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.